Parádsasvár története

Parádsasvár története

Parádsasvár a 24-es számú főút mellett helyezkedik el. Gyönyörű földrajzi, természeti környezetben fekszik a Mátra északi oldalán. A falu Galyatetőtől keletre, a parádi katlan felső végében elnyúló 400 méter magas fennsíkon található.

align=left A faluból szemet gyönyörködtető kilátás nyílik az őt körbe ölelő hegycsúcsokra, azaz a Mogyorós-oromra, a Nagy-Lipótra, Galyatetőre, Bagolykőre, a Csór-hegyre, a Vadak-ormára, a Hármas-tetőre és a Vár-hegyre. Közigazgatásilag a településhez tartozik még Rudolf-tanya, Áldozó és Fényespuszta is.

A környékbeli falvak, Parádsasvár, Parád és Parádfürdő története szorosan összekapcsolódik. Először 1549-ben említik írott formában ezen településeket. Ekkoriban a Mátra ezen területe Országh Kristóf tulajdona volt. A következő tulajdonos Ungnád Kristóf egri várkapitány volt, aki 1575-ben vette zálogba a területet.

1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg, s mintegy 100 esztendőig birtokolta. 1676-ban jutott Parádsasvár egy részéhez Rákóczi Ferenc és testvére, Rákóczi Júlia. II. Rákóczi Ferenc 1710-ben a Som-hegy alatt alapította meg az üveghutát, mely 1770-ig a régi helyén üzemelt. Maga az üveggyártás ezután sem vonult ki a faluból, a 18. század második felétől 2005-ig szinte folyamatosan jelen volt a településen. Az 1740-es években Grassalkovich Antal terjeszkedett a térségben. 1841 után gróf Károlyi György hajdani bérlő szerezte meg a tulajdonjogot. A 19. században egyre erőteljesebben fejlődött az üveggyártás a faluban. 1881-ben megépült a falu ékköve, a Károlyi kastély Ybl Miklós tervei alapján, mely ma ötcsillagos luxusszállóként üzemel. Parádsasvár sokáig nem volt önálló település. 1912-ig Bodonyhoz tartozott. A Sasvár kastélyról sokáig Mátrasavár néven volt ismert a falu, csak 1958-ban vált közigazgatásilag önálló községgé, ekkor kapta mai nevét.

Kapcsolódó Tartalom